Egyesületünk sikeresen pályázott az Erasmus+ program KA122-ADU felnőtt tanulási szektorában, így lehetőségünk nyílt arra, hogy tagjaink rövid futamidejű nemzetközi mobilitási programokban vegyenek részt, és értékes szakmai, valamint személyes tapasztalatokat szerezzenek.

Az első út Hollandiába vezetett 5 lelkes csipkeverővel. Az út időpontját megismerve láttunk neki a tervezgetésnek. Tudtuk, hogy Vekerdy Marcsi, - aki Hollandiában élő magyar hölgy, kiváló csipkekészítő és már a táborunkban is oktatott bennünket, valamennyien ismertük, és egyikőnkhöz több évtizedes baráti kapcsolat fűzi – segít a hollandiai programok és minden egyéb megszervezésében. Ez biztonságot adott nekünk. Mivel az idősebb korosztályhoz tartozunk, így a nyelvi nehézségeink is adottak voltak.

Elérkezett az indulás napja. Repülővel mentünk, a Ferihegyi repülőtéren találkoztunk. Az út gyorsan eltelt, az eindhoweni repülőtéren már várt bennünket Vekerdy Marcsi férje, DR. Vekerdy Zoltán, aki szintén segítségünkre volt az ott töltött idő teljes időtartama alatt.  Ő vezette azt a bérelt 9 személyes kisbuszt is, amivel közlekedni tudtunk a szállásunk és a programjaink helyszínei között. Mindketten házigazdaként törődtek velünk. A szállásunk az Észak Brabant tartományban volt „De Katjeskelder – Oosterhout” üdülőhelyen. Az épületek és az erdő, amelyben voltunk, hangulatában nagyon hasonlított a mindannyiunk számára sokat jelentő régi nyári táborunk helyéhez. Első este igyekeztünk „belakni” a házat. A ház nagyon kényelmes volt a földszinti nagy nappali és konyha mellett kétágyas szobákban hajthattuk álomra a szemeinket.  Valamennyiünknek élményt adott a hatalmas üvegportállal rendelkező ház, aminek a teraszán madarak, és mókus is része volt a természetközeliségnek. Megtudtuk, hogy Hollandiában kevesebb a napfény, emiatt vannak a hatalmas ablakok.  Komfortérzetünket javította, hogy út közben be tudtunk vásárolni az elkövetkező napok közös étkezéseihez. Megérkezésünkkor Marcsi vacsorával várt bennünket.

Második napunk Hollandia ékességéről, a tulipánokról szólt. Kirándultunk Keukenhof-ba a tulipán fesztivál helyszínére. A tulipán kert meghatóan csodálatos volt. Ami még nagyon jó volt, hogy mindhárom oktató velünk tartott. Ez jó csapatépítő volt az elkövetkező napok előtt.  A holland oktatóink - Vekerdy Marcsi; Ina Blaas-Dhont; és Jenny Bax- mindent megtettek, hogy minél több élményben lehessen részünk. A tulipán parkba hoztak nekünk speciális holland töltött kiflit, máskor süteményt… A csipkekörüknek a volt vezetője - Bonny van Bergen - a meglévő mintáiból és azok eladásából befolyt összeggel egy jótékonysági alapot képezett – bár vele személyesen nem találkoztunk, de több belépőt is finanszíroztak kis csoportunk részére.  A csodálatos tulipánok élménye után a szállásunkra mentünk vissza, ahol a következő napokban szükséges cérnáinkat átnézték és kiválogatták amelyik megfelelő lesz a s’Gravenmoer- i csipke készítésére. Az este folyamán feltekertük az orsóinkat és vártuk a következő napot, amikor nekiláthatunk a mindannyiunk közös hobbijához a csipkeveréshez. Amit előzetesen tudtunk, hogy lapos párnán dolgoznak a holland csipkeverők, a verőkéiket, velünk ellentétben, felülről fogják és tologatják a fekvő párnán. Mi hengerpárnán dolgozunk, „szoknyás verőkével”, ők sima felültekerőssel.

A holland emberek életritmusa kissé eltér a mienktől. A reggelit és a déli étkezést hideg élelemmel oldják meg, este 6 órakor esznek főtt ételt. Elérkezett a csipkeverés napja, felvértezve álltunk neki a munkának. Hozzá kell tenni, hogy az 5 főből 4 résztvevőnek oktatói végzettsége van, valamennyien a Békés Megyei Népművészeti Egyesület közegében csábultak el a csipkék világába. Többszörös országos díjakkal rendelkező alkotók… Összegezve, nem kezdő csipkések.

A három oktatónk - Marcsi; Ina és Jenny már előre elkészítette azt a 40! oldalas tanfolyami anyagot, amit nekünk szántak. A nap a speciális félverés megismerésére volt szánva. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a nap kevés lesz erre a feladatra.

Amit megtudtunk, hogy a  's-Gravenmoer csipke – jellegzetes holland technika amelyet ’sGravenmoer faluban készítettek, főkötők díszeként használták.  A csipkék Torchon stílusúak.

Egyedülálló a 's-Gravenmoer félverés: a motívumon mindig egyik oldalról a másikra dolgoznak, majd visszatérnek „üresen” – így szimmetrikus, függőleges szálak futnak át a motívumon

Amit a mi általunk ismert félverésről tudtunk és csukott szemmel is hibátlanul készítettük, az a 's-Gravenmoer félverés szempontjából inkább hátránynak számított, mint előnynek.

A csipkeverő csoportunk szorgalmasan dolgozott oda- vissza, mint Kőmíves Kelemen a maga projektjén. A cérnafogyasztásunk nagyon takarékos volt, mert amennyit haladtunk előre, pont annyit kellett visszabontani is.

Felüdülésnek számított, hogy este meglátogattuk a s’Gravenmoer település csipkekörének foglalkozását. A jelen lévő szakköri tagok részére egy Magyarországról hozott saját munkáinkból összeállított mini kiállítást tudtunk bemutatni. Lehetőséget kaptunk egy PPT bemutatására, ahol a Békés Megyei Népművészeti Egyesületet is be tudtuk mutatni, illetve mind az öten be tudtunk mutatkozni. A tolmácsunk Marcsi volt. A csipkeverő csoporttal való találkozásunkat előre tudtuk, így a szakköri tagoknak vittünk egy-egy vert csipkével díszített kulcstartót. A szakkör számára közös ajándékként átadtuk Illés Károlyné: Békés megye hímzései könyv és mintagyűjteményt. A látogatásunknak nagyon örültek, még a helyi újság újságírója, fotósa is jelen volt.

ÚJSÁGCIKK

A következő napon délelőtt folytattuk a csipkeverést, hol előre, hol visszafele dolgoztunk. Délután látogatás Horst-ban a Museum de Kantfabriek-ban. Itt az 50-es évekből több csipkeverő gépet láthattunk működés közben is. Ezek a gépek lyukkártyás vezérléssel működtek. Ilyen gépet még egyikünk sem látott, főleg nem működés közben.

Minden napot csipkeveréssel kezdtünk és azzal is fejeztünk be. A tanulmányúton részt vevők hozzáállása, hangulata nagyon jó volt.

Az 5. napunkat a reggeli csipkézés után sétával folytattuk Breda városában, majd ellátogattunk Belgiumba, Turnhout-ba a Taxandriamuseumba. A múzeumban a csipkéken kívül megtudtuk, hogy ott a korabeli csipkeverőket a felhasznált tűk arányában fizették, ún.”tűpénzt” kaptak. Ez azt jelentette, hogy a finomabb, munkásabb csipkékhez több tűt kellett felhasználni a készítőjének. A szállásunkra való visszatérésünkkor a holland csipkeoktatóinktól búcsút vettünk, közös vacsorára invitáltuk őket. Köszönet ajándékokat vittünk, ők szintén. A közösen eltöltött idő alatt nagyon megkedveltek bennünket, minden nap újabb és újabb mini kiállítást mutattak nekünk a saját gyűjteményükből. Búcsúzóul megölelgettek bennünket, ez nagy szó, mert ez Hollandiában nem szokás.

Az utolsó Hollandiában töltött napunk szokás szerint csipkeveréssel indult, majd délután Maarn-ban részt vettünk az LOKK (Holland Csipkeszövetség) workshop-ján. Saját munkáinkból kiállítást tettünk ki, itt is nagy volt az érdeklődés iránta. Nagy örömünkre adódott lehetőség fonal, könyv, csipkeverési kellékek vásárlására. Érdekes és szokatlan volt, hogy amerre jártunk, mindenhol ajándékokat kaptunk - csipkés könyveket, kiadványokat, cérnákat. Utolsó este búcsú vacsora a Vekerdy házaspártól a Landgoed „de Hannbroeck” palacsintázójában. Ez egy holland étel specialitás – töltött sós palacsinta.

A mi ajándékainkon túl egy bútorfestett medállal, és egy nyakba akasztható pálinkás pohárral a Békés Megyei Népművészeti Egyesület tiszteletbeli tagjává fogadtuk őket, a dogacserrel pedig jó egészséget, védelmet kívántunk nekik.

Az Erasmus + pályázat és a Békés Megyei Népművészeti Egyesület mellett Vekerdy Marcsi és Zoltán mindent megtett azért, hogy mi jól érezzük magunkat, sok élményben legyen részünk.

A 7. napon reggel 5 órakor indultunk Utrechtbe mikrobusszal, ahol vonatra szálltunk, 1400 kilométert vonatoztunk fél Európán keresztül, menet közben 5 kalauz üdvözölt bennünket, és 19 és fél óra utazás után éjszaka 0.29-kor érkeztünk Budapestre.

Hazaérkezésünk után a tanult csipketechnikát folytatjuk. Az általunk vitt ajándékok között Tóth Károlyné Körmöcbányai és Sárközi csipkemintákat feldolgozó könyvei is átadásra kerültek. Utólag tudtuk meg, hogy az egyik oktatónk, Ina már hozzákezdett a könyvben szereplő csipkeminták elkészítéséhez.

Köszönjük szépen a tanulmányút lehetőségét!

A Békés Megyei népművészeti Egyesület csipkekészítői: Kónya Sándorné, Romhányi Zsuzsanna, Tóth Károlyné, Tóthné Kiss Szilvia, Török Judit

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A cikkben megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.

A beszámoló PDF formátumban:

erasmus_csipkes_hollandia_2026.pdf