Gyékény

Készítette: Lukács Eszter

A műfaj általános története:

          Gyékény szavunk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszó. Elődeink magát a növényi nyersanyagot és a belőle készült szövedéket is a gyékény szóval jelölték, amiből arra következtethetünk, hogy a szövött gyékényt már a szó meghonosodásának idején megismerték. 15–16. századi írott források és ábrázolások tanúsítják, hogy a középkori Magyarországon elterjedt a földre terített és az ágyon elhelyezett gyékényen való alvás. A fonatokból összevarrt gyékényszőnyegen kívül erre szőtt gyékényt is használtak (K. Csilléry 1982a: 87, 217).

            Az ármentesítések előtt főleg a Tisza, a Maros, a Körösök, a Berettyó mellékén és a Hanság szélén nyújtott a gyékényfeldolgozás számos falu szegényparasztságának kereseti forrást. A mocsarak lecsapolásával a gyékénytermő rétek megszűntek, és csak gátak közé szorított alföldi folyóink holtágaiban, a tavak (Kis-Balaton, Fertő tó) és vízállások szélén lehetett gyékényt vágni. A gyékényes specialisták egy része más jövedelmi forrást keresett, több faluban azonban a lakosság ragaszkodott e több nemzedékkel korábban meggyökeresedett háziiparhoz, és távolabbi gyékénytermő helyeket is hajlandó volt fölkeresni nyersanyagért. A gyékényes háziipar fönnmaradása rendszerint ott tapasztalható, ahol a lakosság nagy hányada – föld szűkében vagy a termőföldek rossz minősége miatt – rá volt utalva a háziiparból származó keresetre (pl. Biharnagybajom, Bősárkány, Cigánd, Tápé). A 19. század végén falusi, kisvárosi értelmiségi körök is közreműködtek – szociális és filantróp meggondolásból – a gyékényes háziipar fenntartásában és terjesztésében, például Szatmárban a nagybányai nőegyletnek volt ilyen szerepe. 1896-ban a történelmi Magyarország 29 községében körülbelül háromezer család foglalkozott háziiparszerűen gyékénymunkával. Nagyobb részük – Szatmárban 6, Maros-Torda vármegyében 8, Zólyomban 9 községben – a gyékényfonást űzte (Kovács Gy. 1898: 353–355). Gyékényfonó specialisták jóval több településen dolgoztak, de számuk nem érte el a háziiparosokét, hiszen például a Tiszazugban Nagyréven 6-7, más falvakban viszont csak 1-2 szakajtókötő dolgozott

Természetszerűen a gyékény fonása az egyszerűbb művelet. Ahol a gyékény megterem, minden településen akadt néhány gyékényfonó specialista, aki az önellátáson felül értékesítésre is dolgozott. Nagyobb mocsarak, tavak, vízjárta rétségek környékén jelentős számú zsellér foglalkozott gyékényfonással. A rétközi Paszabról olvassuk: „Vágták a gyékényt a helybeliek maguknak is és készítettek belőle méhkasokat, párszárítót, lábtörlőt, tojástartót, kenyereskast, amiket élelemért cseréltek el.”

         A rétben termő gyékény szintén hasznot hajtott a Sárrétek lakóinak. A gyékény vágását júliusban vagy augusztus első harmadban kezdték. A későbbi időszakban a víz már túl hideg volt. Sűrű szövésű szűknyakú ing, ami a nyaknál megköthető, vászonnadrág, egy pár bocskor és egy pár szegett szélű, erős vászonkapca volt a gyékényvágó ember viselete. Ahogy a nádalók, úgy a gyékényvágók is kunyhót építetek maguknak, itt főztek és aludtak.       

         A gyékényszövés több előkészületet és nagyobb fölkészültséget kíván, mint a fonás. Bizonyára ennek is tulajdonítható, hogy kevesebb olyan települést ismerünk, ahol gyékényszövésre „szakosodtak”, mint ahány helyen a gyékényfonást űzték. A másik körülmény az, hogy szövésre alkalmas keskeny levelű gyékény nem mindenütt terem. A tápéi gyékényeladás első említését 1550-ből, az erdélyi gyékényszövését 1653-ból ismerjük. A gyékényszövés legarchaikusabb módját egy 1866-ból való ábrázolás tárja elénk.

 

1.      Az adott műfaj településhez kötődése:

              A szövött gyékény nagysága szerint osztályozták, a minősége is ehhez igazodott. A 3 rőfös – más néven hacura gyékény, a negyedfél rőfös és öt rőfös voltak forgalomban. A három rőfös gyenge minőségű, szállításnál csomagoltak vele, vagy más ehhez hasonló célokra használták, a kertészek növényeket is védtek vele a tavaszi fagytól. A negyedfél rőfös gyékény csak megrendelésre készült, a lehető legjobb minőségű alapanyagból, jó szorosan szőve. A falusi gazdák szekerükre használták ekhónak, a szántóvetők a mezei munkák idején hosszan kifeszítve ideiglenes fekhelyet állítottak belőle, amely védte a szekérhez kötött lovakat, vagy főzéskor a szabad tűzet. Régebben a vásári árusok is nagy mennyiségben alkalmazták sártor ponyvaként. A kofák is széltében használták a földre terítve, magukat és árújukat hosszú, méternyi széles gyékénnyel körbekerítve. Megrendelésre szőnyegeket, az ágyak fölé szúnyoghálót és ablakgyékényeket is szőttek. Kötéssel papucs, különféle méretű, célú és kinézetű kosarak, lábtörlők, kupulykók, szatyrok készültek.

        A gyékényből fonott szakajtókosarak voltak a leghasználatosabbak környékünkön. Sárrét: Gyomaendrőd, Vésztő, Szeghalom, Békés.

 

2.      A tájra jellemző tárgyak:

        A gyékény vágása a nádéhoz hasonló, de a víz alatt vágták el az összemarkolt gyékényköteget, hogy szép hosszú dereka maradjon. A nap végén a nyalábba kötött gyékényt a szárazra terítették, ha kedvező volt az idő, Tíz nap multán kévékbe kötötték, később kúpokba rakták. Elszállítása szekéren történt. A házaknál kúpokban, vagy az eresz alá állítva tárolták.

 

        A gyékényfonó és a -szövő másképpen és más nyersanyagból dolgozik. Szövésre csak a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia) alkalmas. A széles levelű gyékény (Typha latifolia) viszont általában puha, hajlékony szárú, ezért jól fonható.

       Gyékényfonással általában férfiak foglalkoztak. A földön vagy gyalogszéken ülve, a készítményt a lábuk közé fogva dolgoztak. Szerszámuk mindössze egy fanyelű vastű és egy bicska, némelyek bőrből varrt vagy szaruból készített gyűrűt használtak a hurkába tekert gyékénylevelek összefogására. A gyékényszakajtó készítésének bemutatása. Nyersanyaga a Typha latifolia. Ennek a külső leveleiből: hajából, suskából kerül ki a szakajtó spirálhurkájának az anyaga. A varrószálat: varrót, szíjjat, hímet a Typha latifolia finomabb belső levelei, a béle adják. A szakajtókötő a hurkába tekert gyékényszálakat spirálfordulatba csavarja, és a varrószállal sűrűn körbevarrja. Ezt folytatva előbb a szakajtó feneke, majd a spiráltechnikával továbbhaladva az oldalfala készül el. Közben a gyékényhurkába, amit a gyakorlatlan kötők gyűrűvel, hüvellyelfognak össze, újabb leveleket told. Amikor a szakajtó oldala eléri a kívánt magasságot, a hurkát hagyja fokozatosan elfogyni, a peremet sűrű öltésekkel leszegi, majd a szakajtó fenekére felvarrja a talpgyűrűt (karima, konty vagy perec), ami a tárgyat a kopástól védi. A műveletet az Alföldön szakajtó- vagy kosárkötésnek mondják. A spirálfonású szakajtó, mint tárgytípus, országszerte elterjedt, de anyaga és megnevezése tájanként különböző.

        Ugyanígy, spirális fonással készül a gyékény kenyérkosár, a párszárító, a liszt, tojás vagy apró magvak tárolására szánt kópic, kupujka vagy póvájos és a méhkas. Gyékény méhkasok a Közép-Tisza-vidéken vesszővázra, lánc-vetülékes eljárással is készültek.

        Sík spirálfonatú készítmény az ovális vagy lekerekített sarkú gyékény lábtörlő, amit nemcsak az. Specialistáik körülbelül 30-40 km-es körzetbe – az erdőháti, tiszaháti községekbe – készítettek fonott gyékénytárgyakat. A táj gyümölcskultúrájához alkalmazkodó készítményük az almaszedő kosár.

         A borda mind a gyékényfeldolgozásnál, mind a vászonszövésnél a láncszálak különválasztására és a közéjük befűzött vetülékszálak tömörítésére szolgál. Az ennek alkalmazásával végzett gyékényfeldolgozást – ami a vászonszövés kezdetleges módjával kapcsolatot mutat – már szövésnek tekintjük. A borda használata a gyékényfeldolgozásban a négy ágassal – Biharudvarin szövőágas (!) – és a két zubollyal együtt jelentkezik, együtt képezik a gyékényszövés kellékeit.

        A szövéshez mindenütt ugyanazokat az előkészítő munkákat végzik, legfeljebb az egyes munkafázisok megnevezése különbözik. Leszedik a gyékény külső rétegét, a suskát vagy nagyhéjját, amit kemencefűtésre, kukoricaszár bekötésére alkalmaznak. Ezután minden egyes gyékényszálról lefejtik a selymét, ami vékony, finom gyékényszál (selyem, selymelés vagy selymözés). A gyékénynek az a része, amit már nem lehet tovább szétszedni, a bélgyékény. Ebből a Bodrogközben és a Sárréten kosarat kötöttek, Tápén, ahol a szövés háttérbe szorította a fonást, szakajtókötést – elhasogatva ezt is szövőszálnak használták.

 

        A gyékényt nyár végén vágták le. Feldolgozás előtt átvonították (megnevesítették), hogy könnyebben dolgozhassanak anyagával. Kosarakat, szatyrokat, tojástartó pupujkákat, kisebb háztartási eszközöket, (mint pl. kanáltartó, lábtörlő) kötöttek gyékényből. Természetesen gyékénykötő emberek is akadtak helyben, akik tetszetős eszközöket készítettek ebből a kénykötő emberek is akadtak helyben, akik tetszetős eszközöket készítettek ebből a növényekből. Termékeiket a helyi piacon értékesítették. Napjainkban a gyékényből fonott tárgyak útja kelendőek, de jobbára dísztárgyként funkcionálnak új környezetünkben.

       

        

 

Szakirodalom:

Dankó Imre: Békés város néprajza

Végh József: A kaskötés Békésben 1939

Magyar Néprajzi Lexikon

Bátky Zsigmond- Győrffy István- Viski Károly: A magyarság néprajza

Kántor 1929; Csalog Zs. 1963

Morvay J.–Molnár M. 1966

Nagy M.-Vidák 1980.

 

Körösök völgye - Kultúra

Rendhagyó tárlatlátogatásra invitálunk mindenkit!

A "Népi textíliák a mai életünkben” című országos pályázati kiállítás ugyan jelenleg is áll Békéscsabán, a Megyei Könyvtárban, de sajnos a vírus miatt nem látogatható.
Dőljenek, hátra a fotelben, nézzék végig a videókat és gyönyörködjenek az alkotók szebbnél szebb munkáiban!
A kétrészes, összesen közel húsz-huszonöt perces film adjon mindenkinek örömet és reményt arra, hogy ez a rémálom rövidesen befejeződik és ismét visszatérhetünk a megszokott, vagy egy kicsit megváltozott életünkhöz.
A filmek az egyesületünk YouTube csatornáján bármikor megtekinthetők, azonban az alábbi két linkre kattintva máris láthatók.

Jó egészséget kívánunk ! #maradjotthon
Cs, okt. 15, 2020
A Békés Megyei Népművészeti Egyesület „Innováció a kézművességben” című -...
Cs, okt. 01, 2020
Az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a...
Cs, júl. 09, 2020
Kedves Alkotók! Az idei év sok váratlan fordulattal lep meg bennünket, amelyek között vannak jók...
K, jún. 23, 2020
Ezúton szeretnénk figyelmükbe ajánlani a közelmúltban megjelent Magyar Falu Program Falusi Civil...
P, jún. 19, 2020
A mai naptól, a veszélyhelyzet megszűnésével újraindulhatnak a közművelődési tevékenységek,...
K, jún. 16, 2020
A kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel a XVII. Országos Népművészeti Kiállítás...
Cs, jún. 04, 2020
Egyesületünk, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület, különböző partnerszervezetekkel közösen 1989...
P, máj. 29, 2020
NÉPI KÉZMŰVES NAPKÖZIS TÁBOROK A NÉPMŰVÉSZETI ALKOTÓHÁZBAN BÉKÉSCSABA, OROSHÁZI U. 32. A Békés...
Szo, máj. 16, 2020
Júniusra tervezett rendezvényeink - a koronavírus miatti jogi szabályozásra tekintettel -...